A játékról

_
_

_
_


NYITÁS

Minden labdamenet nyitással, vagyis szervával kezdődik. A játékosnak a labdát a háló fölött kell átütnie úgy, hogy a labda a másik térfél vonalain belül érjen földet.

A játékosok nyithatnak alsó vagy felső nyitással, de magasabb szinteken már mindenki a felső nyitást alkalmazza. Népszerű a felugrásos nyitás vagy az úgynevezett lebegtetett nyitás, ezekben az esetekben a játékos ugrás közben, a levegőben üti meg a labdát.

A nyitóhelyre került játékosnak labdamenetenként csak egy lehetősége van a szerválni, rontás esetén az ellenfél szerzi meg a nyitás jogát. A labda érintheti a hálót, mielőtt az,
az ellenfél térfelére kerül. (Korábbi szabály szerint, ha a labda hozzáért a hálóhoz, az ellenfél kapta a pontot.)

Ha a nyitó csapat elveszíti a labdamenetet, elveszíti a nyitás jogát is. A fogadó csapathoz kerül a nyitás, amit egy forgás előz meg.
_


VÉDEKEZŐ ÉRINTÉS

A védekező érintés egy olyan, alkarral történő passz, amelyet a labda irányítására használ a játékos, hogy hálónál lévő feladóhoz juttassa a játékeszközt. Általában ez az első érintése a csapatnak és hatékony módszer a nyitás és az ütés kivédekezésre.        A „liberonak” kulcsfontosságú szerepe van a csapat hátsósoros védekezésében és a nyitásfogadásban.

_


_

_
_


FELADÁS

A „feladás”-ra egy olyan, általában kosárérintéssel történő, előkészítő labdatovábbítás, amelyet arra használ a feladó játékos, hogy a megváltoztassa a bejátszott labda irányát, és megfelelő helyzetbe hozza az ütőt.

Általában ez a csapat második érintése. A feladás a röplabdázás központi taktikai eleme.
A feladó szerepe nagyon komplex, hiszen meg kell akadályoznia, hogy az ellenfél nagy blokkolói dominálják a játékot a hálónál, ki kell szolgálnia az ütőit, miközben figyeli, az ellenfél sáncolóinak gyengeségeit. (Például, ha egy alacsonyabb játékos van az első sorban vagy egy lassabb középső blokkoló).


ÜTÉS

Az ütés a háló fölötti támadás egyik formája, a leghatékonyabb mód a pontszerzésre.
Az ütés történhet a szélekről, középről, de akár a hátsó sorból is.

_

_
_
_
_
_


BLOKK

A blokk, vagy sánc az első lépés a védekező játékelemeket tekintve a röplabdában. A blokk célja, hogy megakadályozza az ellenfél által megütött labda átjutását a hálón, vagy hogy lelassítsa a védekező játékos felé érkező labdát. A három elsősoros játékos vesz részt a sáncolásban.

A blokkoló játékosoknak figyelni kell az ellenfél feladóját, hogy merre tart a labda és aszerint kell minél gyorsabban elindulniuk az adott irányba. A jó blokkolás kulcsa az átnyúlás – a legjobb blokkolók inkább nyúlnak jóval a háló fölé és az ellenfél térfelére, mintsem egyenesen felfelé, mert olyankor a blokkot a minőségi ütők könnyen átütik.

_


A LABDA

Az FIVB az 1998-as Japánban rendezett világbajnokságon vezette be azt a labdát, amihez a CEV (Európai Röplabda Szövetség) és az MRSZ versenyrendszere is igazodik. Ez a képen látható kék-sárga-fehér változat, ami felváltotta a hagyományos fehéret.
_

_
_
_
___


THE RALLY POINT SYSTEM

1998-ban az FIVB kipróbált néhány pontozási rendszert. Végül, az 1998 októberében tartott világkongresszusán az FIVB ratifikálta a „rally pontrendszert”. Eszerint minden labdamenet-
ért pont jár. Az első négy szettet 25 pontig játsszák, de a győzelemhez az egyik csapatnak legalább két ponttal kell vezetnie. Az ötödik szettet 15 pontig játsszák és szintén kétpontos előnnyel kell a győztesnek rendelkeznie. A rendszert úgy alakították ki, hogy a pontozási rendszer könnyebben követhetővé, a mérkőzések pedig gyorsabbá és izgalmasabbá váljanak.

_


A LIBERO

Az FIVB 1996-ban bevezetett egy új, speciális védekező játékost, a „liberot”. A libero csak a hátsó sorban léphet pályára, és nem alkalmazhat támadó jellegű ütést, nem nyithat és blokkolhat. Ha a libero a 3 méteres támadóvonalon belül kosárérintéssel – fej fölött – adja fel a labdát, a csapat nem ütheti meg azt. Ha a libero ugyanezt a műveletet 3 méteres támadóvonalon kívül végzi, a labda szabadon támadható.

A liberonak a csapat többi tagjától eltérő színű mezt kell viselnie.
_

__


_

_
_
_

_
_
_


FORGÁS

Mind a hat, pályán lévő játékosnak „forognia” kell, vagyis váltania egy pozíciót, miután visszaszerezte az ellenféltől a nyitás jogát. Ez egy fontos taktikai eleme a röplabdázásnak, hiszen így nem tarthatod a legjobb blokkolóidat és ütőidet a hálónál, vagyis az első sorban, vagy a legjobb védekező játékosaidat a hátsó sorban.

A nyitás az egyes pozícióból történik, ezután a játékosok a hatos (középső hátsó), majd az ötös (bal hátsó), a négyes (bal első), a hármas (középső első) és a kettes (jobb első) pozícióba váltanak, mielőtt visszatérnének az szerváláshoz. (lásd az ábrán)

A csapatnak a megfelelő állásrendben kell lennie, mielőtt az ellenfél térfeléről érkezik a nyitás. Szerva után, a játékosok helyet cserélhetnek, de a hátsósoros játékosok nem mehetnek a hálóhoz blokkolni vagy ütni. Nekik minden támadást a támadóvonal (3 méteres vonal, vagy hármasvonal) mögül kell végrehajtaniuk (innen ered a hátsósoros támadás megjelenése, hogy mind a hat pozícióból részt lehessen venni a támadásban).
A forgásszabály megmagyarázza, hogy miért tűnik úgy, hogy a feladó gyakran „elbújik” a játékosai mögött a pont előtt. A feladónak a nyitás pillanatában a megfelelő állásrendi helyen kell lennie, mielőtt a hálóhoz sprintel, különben az ellenfél kap pontot, de igaz ez a védekező játékosok egymáshoz képesti helyzetére is.