Azért vannak a jóbarátok… – vélemények a 40 évvel ezelőtti sikerről

Amint arról keddi cikkünkben is megemlékeztünk, a héten volt éppen 40 éve, hogy férfi válogatottunk a negyedik helyen végzett az 1977-es, finnországi Európa-bajnokságon. Ezúttal néhány főszereplőt szólaltattunk meg az akkori csapatból.

 

Garamvölgyi Mátyás, az 1977-es válogatott szövetségi kapitánya:

– A legszebb emlékeket őrzöm arról a csapatról, hiszen nem csak szakmai sikert hozott ez számomra, hanem azóta kiderült, hogy nagyon erős baráti kapcsolatok is kötődtek annak a csapatnak a tagjaival. Én akkor, fiatal edzőként lettem szövetségi kapitány és egy új válogatottat kezdtem építeni. Kihagytam néhány olyan remek játékost, akiket nem tartottam nyerőembereknek, s a helyükre energikus fiatal tehetségeket hívtam be. Ez az elegy pedig meghozta a gyümölcsét és az elmúlt fél évszázad legjobb eredményét értük el a férfiválogatottal. Az akkori játékosokkal a mai napig is rendszeresen összejárunk, a nyáron például a Balatonon volt egy kis sütögetés, ahol rengeteget sztorizgattunk.

 

Buzek László, korábbi 266-szoros válogatott játékos:

– Pályafutásom legjobb válogatottbeli eredményét értem el azzal a negyedik hellyel. Sajnos akkor ezt nem becsülték meg eléggé, mert ezzel a helyezéssel indulhattunk volna az az évi világkupán, de a sportvezetés végül nem küldött ki minket. Ma már egy Eb-részvételnek is nagyon örülnénk férfivonalon… Éppen egy generációváltás zajlott abban az évben a csapatnál, én akkor már az „öregek” közé tartoztam, de Garamvölgyi Matyi remekül ötvözött minket a fiatalokkal, és egy nagyon jó csapatot formált belőle. A házigazda finnek elleni nyitómeccset ugyan elvesztettük, de aztán egy körbeverésnek köszönhetően sikerült mégis kiharcolnunk a négy közé kerülést. Az utolsó csoportmeccsen ehhez a franciákat kellett legyőznünk 3:0-ra, s óriási küzdelemben végül ez sikerült is. Ott már sajnos nem tudtunk meccset nyerni, mert nagyon erős ellenfeleink voltak, de az akkori csapat nagyon összekovácsolódott és a mai napig is nagyon jó barátok vagyunk.

 

Hoboth Sándor, korábbi 113-szoros válogatott, az MRSZ technikai igazgatója, aki éppen ma, október 4-én ünnepli 63. születésnapját:

– Az a csapat két dolognak köszönhette a sikert: egyrészt Garamvölgyi Mátyás szövetségi kapitány újfajta, modern edzésmódszereinek, másrészt, hogy a keret rutinos játékosai kőkeményen edzettek, mi fiatalok pedig mindent megtettünk, hogy fel tudjunk nőni hozzájuk és a feladathoz. Így aztán mindenki nagyon odatette magát, és bár komoly fegyelem volt az edzőtáborban, mégis nagyon jó hangulat alakult ki. Az Eb nem indult túl jól, a házigazda finnek elleni nyitómeccs első labdameneteiben megsérült az egyik alapember, Nagy István. Ezt sajnos nem tudtuk kiheverni, és elvesztettük a meccset, de aztán nyertünk Jugoszlávia és Olaszország ellen, s ugyan kikaptunk a végül csoportgyőztes románoktól, de a franciák elleni győzelem így is elődöntőt ért. Később szerepeltünk még az 1978-as világbajnokságon, valamint az 1979-es és 1983-as Eb-n, de sajnos már megközelíteni sem tudtuk azt az eredményt. Az akkori keret azonban nagyon összeforrt, és a mai napig is remek közösséget alkotunk, gyakorlatilag havonta találkozunk és elevenítjük fel a régi szép emlékeket.