Álomkörülmények a „szovjet Dubaiban”

Ami a legfontosabb: rendben, épen és egészségesen megérkezett az Európa-bajnokság helyszínére, Bakuba a magyar női válogatott. A mieink kedden délelőtt 11 kor vágtak neki az útnak, s nagyjából fél napos utazás után érkeztek meg az azeri fővárosba.

 

Szerencsére gyakorlatilag zökkenőmentes volt az utazás – Ferihegyen két forgatócsoport is búcsúztatta a mieinket –, a csapat rendben felszállt a 13:50-es isztambuli járatra, ahol aztán magyar idő szerint este nyolckor indult tovább Bakuba. Még a viszonylag hosszú várakozási idő is aránylag gyorsan elszállt, ráadásul a mieink összefutottak az ugyanazzal a járattal az Európa-bajnokságra utazó cseh válogatottal is. A két csapat mosolyogva méregette egymást a reptéren, Bakuban pedig Németh Lajos csapatvezető azzal köszönt el tőlük, hogy „Találkozzunk majd a döntőben” – nagy derültséget kiváltva a játékosokból.

A két válogatott a korábbi selejtezőkön gyakran találkozott egymással, de sem két éve, sem most nem kerültek, két év múlva pedig nem kerülhetnek össze a kontinenstorna csoportkörében, miután akkor mindkét ország rendező lesz. Persze örömmel játszanánk velük most, mert az azt jelentené, hogy válogatottunk elég sokáig jut az Eb-n.

Vissza az érkezéshez: helyi idő szerint már éjjel egy óra volt (Magyarországon még csak este 11), amikor a gép a bakui reptéren landolt, s a mieinkre még várt egy fél órás várakozás, amikorra elintéződtek a vízumügyek. Éppen akkor mehetett a csapat a csomagokért, amikor a csehek elindultak – rájuk még várt egy nagyjából 300 kilométeres utazás, mivel ők a harmadik azeri csoportba, Gandzsába kaptak besorolást –, de ekkor már a mieink csomagjai is a kifutón voltak, szóval a válogatottnak sem kellett tovább várnia.

A csapat még egy negyedórát buszozott rendőri felvezetés mellett a bakui éjszakában a Hotel Boulevardig. Az mindenesetre már a sötétben is jól látszódott, hogy Azerbajdzsán nem egy tipikus volt szovjet tagköztársaság: monumentális épületek és építkezések, amerre csak jártunk, s amerre a szem ellátott, nem véletlenül hívják egyesek Bakut a szovjet Dubainak.

A látványba ugyan egy picit belerondított a mindent átható olajszag – mintha folyamatosan egy forgalmas buszpályaudvaron lettünk volna – de hát valamit valamiért: az ország a kőolajból gazdagodott meg, ennyit igazán el lehet viselni ezért.

A bejelentkezés után, hajnali három lehetett már, amikor a játékosok nyugovóra tértek. Szerencsére a házigazdák adtak időt a csapatnak, hiszen 11-ig lehetett reggelizni, edzéslehetősége pedig délután fél négykor lesz majd. Így aztán a lányok kipihenhették az utazás fáradalmait, a minden igényt kielégítő, kényelmes szobákban. Az pedig már csak a reggelinél derült ki, hogy maga a hotel közvetlenül a tengerparton fekszik, így a csapat levezetésként egy kis sétára is indult a kellemes nyári időben, hogy aztán az ebéd és a szieszta után első itteni edzésén is túlessen.