„Nagyon meg akartuk mutatni Venezuelának, hogy…”

Bár sokszor leírtuk már, szívesen „vetjük papírra” újra és újra: a magyar női röplabda-válogatott mind a hat meccsét megnyerte az aguascalientesi és caracasi tornán, így hibátlanul, csoportelsőként jutott a nyolc csapatot felvonultató World Grand Prix harmadik vonalának négyes döntőjébe. A sorozat végén a Liliom Rita távozása után csapatkapitánnyá avanzsáló, mindig mosolygós Tálas Zsuzsannával beszélgettünk a tapasztalatokról és a canberrai tervekről.

 

– Szebb zárást elképzelni is nehéz, ráadásul győzelemmel debütáltál a tornán mint csapatkapitány.

– Örülök neki, de igazából másodlagos volt ez a része, ugyanolyan átlagos tagja voltam a válogatottnak, mint korábban. Azt érzem, hogy meg akartuk mutatni az utolsó napon, mi van bennünk, és veretlenül zárni ezt a két selejtezőkört, hogy a legjobbként kerüljünk a négyes döntőbe. Mindent kiadtunk magunkból, Liliom Rita távozása után új felállásban léptünk pályára, ám így is sikeresek tudtunk lenni.

 

– Mennyire volt nehéz koncentrálnak maradni? Öt győzelem után, a négyes döntő tudatában – bármennyire is profi sportolók is vagytok – tudat alatt elkényelmesedhettetek volna.

– Semmi ilyen sem volt bennünk, mert nagyon meg akartuk mutatni a venezuelaiaknak, hogy hiába vannak ők hazai pályán, nincsen keresnivalójuk itt. Igyekeztek hatalmas hangulatot teremteni, ám azt hiszem, az első szett után kicsit el is csendesültek, és nagyon meglepődtek azon, hogy megverheti őket valaki.

 

– Hat győzelem, mindössze egy elveszített szett – számítottál ilyen sorozatra?

– Nem nagyon, de mivel újak vagyunk, nem is tudom, mi járt a fejemben. Talán arra gondoltam, hogy meccsről meccsre szokjunk össze, ismerjük meg a közeget, milyen Dél-Amerikában játszani, és nem csak európai csapatokkal megmérkőzni. Ahhoz képest, hogy először vagyunk itt, nagyon jó mérleget produkáltunk. Remélem, hogy a négyes döntőben is hasonlóan szerepelünk.

 

– A sikersorozat esélyessé tett titeket. Hogyan ízlik ez a szerep?

– A válogatottban mindenképpen új. Vannak olyan játékosok – köztük én is – akik a Békéscsabával megtapasztaltuk, hogy nem nagyon találtunk legyőzőre, így nekünk már megszokott ez az érzés. Mégis, ez kellemes teher, amit el kell tudnunk viselni, aztán meglátjuk, kire hogyan hat majd. Szerintem el kell felejtenünk ezt a hat mérkőzést. A pozitívumokat és a negatívumokat is le kell szűrni, és teljesen tiszta fejjel nekiindulni Ausztráliának.

 

– Faramuci módon bár ti vagytok a legjobbak, Ausztráliáé az egyes szám, így az elődöntőben a magyar és a másik veretlen csapat, a francia csap össze.

– Nincs mit tennünk, el kell fogadnunk a szabályt. A franciákat – európaiak lévén – jobban ismerjük, mint a korábbi riválisokat. Az elődöntőnk valószínűleg előrehozott finálénak számít majd, aztán meglátjuk persze, milyen erőket tud még mozgósítani a hazai pályán szereplő Ausztrália, illetve most Venezuela sem a teljes kezdő hatosával játszott. Szóval, oda kell figyelnünk mindenkire.

 

– És nektek milyen tartalékaitok vannak még?

– Ez jó kérdés, hiszen hazarepülünk Budapestre, majd fél nap múlva irány Ausztrália, szóval sokat utazunk ismét, ráadásul a nyárból a télbe. Igazából nem kell ennél több, láttuk, amit tudunk, az elég. Némi újdonságot kell hoznunk, hiszen a korábbi mérkőzéseinkből felkészülhettek. Azt hiszem, az akklimatizálódás lesz a legnagyobb kérdés, hogy milyen gyorsan tudjuk felvenni a ritmust az új kontinensen.