Röplabdás évértékelés a Sport 2016 évkönyvben

Amint arról korábban hírt adtunk, megjelent a Magyar Olimpiai Bizottság évkönyve, a Sport 2016, amelyben természetesen idén is helyet kapott a röplabda. Amolyan kedvcsinálóként (aki még esetleg nem vett ajándékot röplabdarajongó ismerősének), illetve azoknak, akiknek nincs módjuk megvenni a kötetet, előzetes ajándékként leközöljük a sportágról készült éves összefoglaló írást. Ezúton is kívánunk mindenkinek Boldog Karácsonyt!

MINDEN JÓ, HA JÓ A VÉGE – 2017-BEN IS EB-RÉSZTVEVŐ A NŐI VÁLOGATOTT

Nem volt egyszerű mérleget vonni a magyar röplabdázás évéről. Gyakorlatilag az utolsó pillanatig, pontosabban az októberi magyar–román Európa-bajnoki pótselejtezőig ki kellett várni ahhoz, hogy eldőljön, merre billen a mérleg nyelve.

Az nyilvánvaló volt, hogy az előző évi sikeres szereplést nehéz lesz, nem hogy megismételni, még megközelíteni is. 2015 ugyanis egyértelműen a női válogatott sikeréve volt: a lányok amellett, hogy 28 év után szerepelhettek újra Európa-bajnokságon, ennyivel nem elégedtek meg, még a csoportjukból való továbbjutást is kiharcolták. Emellett fantasztikus menetelés után megnyerték az Európa-ligát, amely az európai szövetség második legrangosabb válogatott sorozata.

Ezekre a sikerekre már az a sportközvélemény is felkapta a fejét, amely az elmúlt évtizedekben gyakorlatilag teljesen elfelejtette és el is temette már ezt a sportágat. A sportújságíró-társadalom pedig azzal ismerte el a lányok teljesítményét, hogy a harmadik helyre szavazta őket az Év sportolója választáson, többek között a BL-döntős veszprémi kézilabdacsapat, illetve olimpiai versenyszámban világbajnoki címet szerző kajakpárosok elé.

A sikerek 2016-ban sem kerülték el a sportágat, elég csak a békéscsabaiak menetelésére gondolnunk a Közép-európai Ligában. A bajnok BRSE, azok után, hogy a CEV-kupában kettős győzelemmel búcsúztatta a sokkal esélyesebbnek tartott görög Olympiakosz Pireuszt, s csak a címvédő és végül címét valóban meg is védő orosz Dinamo Krasznodar tudta megállítani, első magyar csapatként vívta ki a négyes fináléban való indulás jogát a KeL-ben, ráadásul százszázalékos teljesítménnyel. A csabai lányok ugyan a döntőben vereséget szenvedtek a szlovén Calcit Ljubljanától, de az ezüstéremmel így is sport- vagy legalábbis röplabda-történelmet írtak. Arról nem is beszélve, hogy mindjárt két érmesünk is lett a sorozatban, mert a dobogó harmadik fokára a Vasas-Óbuda állhatott fel.

A sikerek közé tartozik női juniorválogatottunk Európa-bajnoki szereplése is, hiszen hosszú évek óta nem sikerült már kijutni korosztályos csapatunknak egyetlen kontinensviadalra sem. Legutóbb még 2009-ben, éppen a mai felnőttválogatott gerincét adó Tálas Zsuzsannáék szerepeltek ifjúsági Eb-n, egy évvel később pedig junioron.

Tegyük hozzá, a mieink ezúttal társházigazdaként automatikusan indulhattak a kontinensviadalon, de olyan nehéz csoportban is sikerült mérkőzést nyerniük, olyan válogatottakat szorongattak meg, amelyek végül az arany- és az ezüstérmet szerezték meg.

Idén azonban néhány nem várt kudarcot is kénytelen volt elkönyvelni a sportág. Ezek élére férfiválogatottunk Európa-bajnoki selejtezői kívánkoznak. A csapat már a székesfehérvári négyes felkészülési tornát is az utolsó helyen zárta, ezt követte a selejtező első fordulója, amely gyakorlatilag az alsóházat jelenti. Tulajdonképpen már az Izrael elleni 3:0-s vereség megpecsételte válogatottunk sorsát, de másnap a házigazda norvégok ellen még úgy tűnt, van visszaút, hiszen a mieink 2:0-ra vezettek. A norvégok azonban innen is fordítani tudtak, s ezzel végérvényesen eldőlt, hogy válogatottunk nem juthat a második körbe, ami minden idők leggyengébb szereplése. De a feketeleves a harmadik napon következett: válogatottunkat még a teljesen amatőrökből álló, eddig sehol sem jegyzett angolok is legyőzték, azaz csapatunk itt is utolsó lett, és győzelem nélkül zárta az évet.

A másik negatívum címvédő női válogatottunk Európaliga-szereplése volt. Jan De Brandt, a mieink belga szövetségi kapitánya már hónapokkal korábban elmondta: az év fő eseménye a szeptemberi Eb-selejtező lesz. Kétszer – júniusban és szeptemberben is – nem tudja csúcsformába hozni a csapatot, ezért az El-re a csapat alapemberei közül Dobi Edinát, Horváth Dórát, Kötél Zsanettet és Liliom Ritát nem hívja meg, Sándor Renáta pedig egyébként is sérült volt.

Nélkülük viszont válogatottunk mind a hat mérkőzését elvesztette, s ilyen kudarcélmények után többen is lemondták a válogatottságot. Augusztusban mindössze nyolc játékossal kezdte meg az Eb-felkészülést a nemzeti csapat, igaz, ahogy teltek-múltak a hetek, gyarapodott a létszám.

A tavalyi sikercsapat tizenöt játékosából azonban csak heten voltak végül ott a selejtezőn, a négyes csoportban így is sikerült megszerezni a második helyet, amely nem ért közvetlen Eb-részvételt, de továbbjutást igen.

Tegyük hozzá, amióta ebben a formában rendezik a selejtezőt, két évvel ezelőttig nemcsak az első, hanem a második helyet sem sikerült elérnie válogatottunknak, azaz a mostani így is az elmúlt évtizedek második legjobb Eb-selejtezős szereplése, csak hát ugye a tavalyi sikerek után már alaposan megnőtt az étvágy.

Következett a Románia elleni pótselejtező, amelyen odavissza vágós alapon dőlt el az Európa-bajnoki részvétel sorsa. Az első meccsen, Piatra-Neamtban nagyon sima, 3:0-s vereséget szenvedtek a mieink, nagyon sokan temetni kezdték az együttest.

Némi reményre az adott okot, hogy a sportág izgalmasabbá tételéért a nemzetközi szövetség bevezette az úgynevezett aranyjátszmát. Ez azt jelenti, hogy az ilyen párharcoknál nem számít a szetteken belül elért pontok száma, de még a játszmaarány sem. A 3:0-s eredmény ugyanannyit ér, mint a 3:1, azaz a győztes csapat így is, úgy is három pontot kap a sikerért, csak 3:2-nél van pontosztozkodás, azaz ekkor a nyertes két, a vesztes egy pontot kap.

Ha viszont a két meccs alapján a két csapatnak ugyanannyi a pontja, következik egy 15 pontig tartó, mindent eldöntő aranyjátszma.

Ennek köszönhetően a mieinknek még egy szett elvesztése is belefért idehaza. Igaz, ezt elég gyorsan össze is hozták: 25:14-re bukták el az első játszmát, mégpedig kilátástalanabb játékkal, mint idegenben.

De ennek a csapatnak idén éppen az kellett, hogy nyomás alatt játsszon, ilyenkor tudtak olyan pluszt kihozni magukból a lányok, amely a győzelmekhez kellett. A selejtezőcsoport lengyelországi tornáján is többször pengeélen táncoltak: az első meccsükön, Finnország ellen 2:2-re álltak, s ha kikapnak, bizony bajban lehetettek volna. A döntő játszmában azonban – tudván, hogy a győzelemre mindenképpen szükség van –, fölényesen, 15:9-re nyertek. Másnap Észtország ellen 1:2-nél megint a hajszálon múlt a továbbjutás, mert egy pontra még mindenképpen szükség volt.

De ekkor sem remegtek meg a lányok, hanem a legsimább szettjüket produkálva 25:14-re mosták le az észteket, akik ellen az előző két játszmában csak szenvedtek.

A románok ellen sem volt már több hibázási lehetőség, s ekkor mutatta meg igazán a csapat, mennyire tud küzdeni: Horváth Dóra és Molcsányi Rita vezérletével szoros végjáték után 25:22-re megnyerte a másodikat. A harmadikban 23:20 és 24:22 is volt az ellenfélnek, már csak egy pont kellett volna a románoknak az Eb-re jutáshoz, ám a mieink innen is egyenlíteni tudtak, majd 24:25 után – kicsit a spanyol játékvezetőnek is köszönhetően, aki elnézett egy blokkot – meg is fordították a szettet. A román csapat megremegett, simán elvesztette a negyedik játszmát, és következhetett az ominózus aranyszett.

Aki ott volt vagy televízión látta, biztos, hogy sokáig nem fogja elfelejteni, ahogy válogatottunk 13:13 után Szakmáry Gréta két pontjával kiharcolta a jövő évi azeri–grúz közös rendezésű Európa-bajnokságon való részvétel jogát – sorozatban másodszor.

Minden jó tehát, ha jó a vége, jövő szeptemberben ismét kontinensviadalon szurkolhatunk a lányoknak, akikre emellett júniusban világbajnoki selejtező, júliusban pedig az ugyancsak rangos versenynek számító World Grand Prix vár.
(Szerző: Karádi Zoltán)