Horváth Alexandra csak játékosként búcsúzik a kaposvári röplabdától

Háromszoros bajnokként, kétszeres kupagyőztesként, kaposvári színekben pedig nemzetközi kupaindulóként és Extraliga-listavezetőként búcsúzik el az élvonalbeli röplabdától az 1. MCM-Diamant Kaposvár női együttesének egyik legtapasztaltabb játékosa, Horváth Alexandra. A kiváló sportolónő az elmúlt években az edzősködésbe is belefogott a Kaposvári Röplabda Akadémián, és a jövőben sem szakad el kedvenc sportágától.

Az 1988-as születésű röplabdázó az általános iskola befejezése után került Nagybajomból Kaposvárra, és rögtön a helyi NB I-es csapat felnőtt keretében kapott helyet. Fokozatosan épült be az együttesbe, aztán egyértelműen alapemberré nőtte ki magát. A 2007/2008-as évadban, társaihoz hasonlóan, kihozta magából a maximumot, és részese volt a klubtörténeti rekordot jelentő ötödik hely elérésének. Ezek után nem volt meglepő, hogy a BSE felfigyelt a korábbi korosztályos válogatott tehetségre, és az érettségi után le is igazolta. A sportolónő végül összesen hat évet húzott le a fővárosban, és egyetemi tanulmányai mellett nagyszerű sikereket is elért. A BSE csapatában négy esztendőn át szerepelt, és háromszor nyert magyar bajnokságot, illetve két alkalommal Magyar Kupát. Emellett egy bajnoki bronz- és egy Magyar Kupa-ezüstérmet is szerzett. 2012 nyarán Újpestre igazolt, és előbb a hetedik, majd a hatodik helyen zárt a lilákkal. A játékos-pályafutás újabb, immár utolsó állomása pedig Kaposvár volt, és a sportolónő nem kevesebb, mint újabb hat szezont dolgozott végig régi-új klubjában. 2019-ben tavaszán Extraliga-ötödik helyezést szerzett, az ősszel pályára léphetett a Challenge Kupában, 2020 márciusában pedig, amikor a koronavírus-járvány miatt félbeszakadt, majd be is fejeződött a bajnokság, az élvonal első helyén állt társaival.

Az általános iskola befejezése után kerültél Nagybajomból Kaposvárra, és rögtön a helyi NB I-es csapat felnőtt keretében kaptál helyet. Hogy emlékszel vissza ezekre az évekre? 

Elég rég volt… Annak idején még a nagybajomi általános iskolában, Nagy Zoltán kezei alatt tanultam meg a röplabda alapjait. Már kisiskolás korom óta, jártuk az országot, mert szinte minden hétvégén különböző korosztályos tornákon vettünk részt. Ennek is köszönhető, hogy a kaposvári röplabda edzője, Zita néni felfigyelt rám. Így már nem is volt kérdés, hogy a gimnáziumi éveim alatt a helyi csapatban játszottam. egy új közeg, sok új játékos és számomra új edzővel kezdhettem meg felnőtt játékosi karrieremet. Nagyon sokat fejlődtem, sok lehetőséget kaptam a pályán, és sikerült bebizonyítanom, hogy nálam idősebb játékosok között is megállom a helyem. Ez olyan jól sikerült, hogy stabil kezdőjátékosként sikerült elérnünk az akkori legjobb kaposvári helyezést. Nagyon büszke vagyok az akkori csapatra, hiszen hatalmas csatában a Békéscsaba csapatát győztük le, és azon a meccsen könyvelhettem el életem első 30 pont feletti teljesítményét. Emellett a felnőtt eredmény mellett, itt Kaposváron az utánpótlás nevelésre is nagy hangsúlyt fektettek, volt szerencsém nekem is minden korosztályban dobogós helyezést elérni. Az OSB megszerzett 2. helynek köszönhetően (ahol a legjobb támadó játékos címet nyertem el), behívtak az ifjúsági válogatottba, s megtapasztalhattam, milyen érzés a magyar címeres mezben játszani. Hatalmas élmény, emlék volt számomra.

Az érettségi után Budapestre költöztél. Hogy dolgoztad fel a váltást, és milyen emlékeid maradtak a fővárosi évekről?  

A kaposvári éveim alatt több edző mellett dolgoztam: Simonné Kutas Zita néni, Vermesné Merő Zsuzsa néni, Halász Márti, Gubik János, Mészáros Peti, akiknek nagyon sokat köszönhetek azért, hogy a BSE csapatvezetője felfigyelt rám, és elcsábított a csapathoz. Nagyon nehéz döntés volt, hogy elhagyjam Kaposvárt, de tudtam, hogy nagyobb terveim megvalósításához szükség volt megtennem ezt a lépést. Szerencsére gyorsan beletanultam a nagyvárosi létbe, s sikerült jól beilleszkednem a csapatba is. Nagyon örültem, hogy több felnőtt válogatott játékossal együtt játszhattam. Már az első évben megnyertük a bajnokságot, a Magyar Kupában pedig bekerültünk a négyes döntőbe, melyet a következő években megismételtünk, s így elmondhatom magamról, hogy 3-szoros magyar bajnok és 2-szeres Magyar Kupa-győztes vagyok. Nagyon kedvesek számomra ezek az évek, hiszen több baráti kapcsolatot tudtam kialakítani, s neves edzőktől, Nyári Sanyi bától, Hollósy Lacitól és Fésűs Iréntől tanulhattam. Mivel nagyon fiatalként kerültem fel, az első évben kevesebb játék lehetőséget kaptam, így kettős igazolással a Szolnoki NB II-es csapat meccsein is játszottam, és sikerült feljutni az NB1-be. Négy, nagyon szép BSE-s év után újabb lehetőségem volt arra, hogy csapatot váltsak, s úgy éreztem, hogy új csapatban, új játékosokkal új közegben még több sikerrel gazdagodhatok, így az újpesti csapatban folytattam. Nagyon szerettem lila-fehér éveimet, hiszen egy nagyon stabil, kedves és családias légkörű klubnál játszottam. Az az év azért is volt számomra emlékezetes, hiszen megkaptam az „Újpesti szívdobbanás”-díjat a szurkolóktól.

Mit tartasz a legnagyobb sikerednek? 

Ez egy nagyon nehéz kérdés. Választani nem is tudok, hiszen mindegyik megszerzett korosztályos bajnoki címhez, felnőtt bajnoki éremhez nagyok sok szép emlék köt, mindegyiknek meg volt a maga varázsa. De ha kellene, akkor legnagyobb sikereim közé sorolnám az emlékezetes kaposvári 5. helyezést, de a Hollósy Lacival megszerzett magyar bajnoki és Magyar Kupa győzelmet is. Még most is érzem a nyakamba a pezsgőt és a hatalmas boldogságot, mikor rá gondolok 🙂 Azokban az években rengeteget dolgoztunk, hogy olyan eredménnyel zárjuk az évet. A teremröplabdán kívül még a strandröplabdás eredményemre is nagyon büszke vagyok, hiszen a Kaposvári Egyetem színeiben kétszer is sikerült megszerezni a MEFOB aranyérmet, legjobb barátnőmmel, Rák Rebekával. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hiszen ezeket a sikereket szüleim támogatása nélkül nem sikerült volna elérnem. Örülök, hogy apukám és anyukám végig mellettem volt. Ők voltak, akik korán reggel vittek edzésre, akik végig izgulták a meccseimet, s akik vigasztaltak akkor is mikor könnyes szemmel feküdtem le, mert éppen nem úgy jött össze a játék, ahogy én gondoltam. Nagyon sokat köszönhetek nekik azért, hogy idáig eljutottam.

2014-ben hazatértél Kaposvárra, és az elmúlt hat évben  Diamant csapatát erősítetted. Hogy élted meg a klub fejlődését belülről, illetve az eredmények folyamatos javulását? 

Budapesti éveim után igen ismét Kaposvárra húzott a szívem. Szerencsére Orosz Ferenc klubelnöktől szépen váltunk el, s ő lényegében minden évben megkeresett, hogy visszahívjon Kaposvárra. Ez 2014-ben sikerült is. Egy fiatal csapatba kerültem, ahol minden adott volt a klubtól, hogy minél jobb eredményt érjünk el. Az évek során mindig nagyobb és nagyobb célokat tűztünk ki, s szerencsére sikeresen vettük az akadályokat. Egyre többet tudtunk edzeni, s az elmúlt két évben egy neves edző, Sasa Nedeljkovic vette át a csapat irányítását. Nagyon sokat tanulhattam tőle, mint játékos, és mint edző is. Az ő irányításának köszönhetően nagyon jó csapatkohézió alakult ki, és a sok elvégzett munka mellett szép eredményeket értünk el. Részese lehettem egy újabb történelmi eseménynek a klubnál, hiszen játszottam a klub első nemzetközi megmérettetésén is. Így visszagondolva az elmúlt évekre, nagyon boldog vagyok, hogy a klub fejlődésének részese lehettem.

Mi a véleményed a legutóbbi szezonról, amelyet végül az első helyen fejezett be a csapat bár nem hirdetett végeredményt a szövetség? 

Nagyon sok edzés, munka van az elmúlt évben, és nem árulok el vele titkot, hogy szerintem senki nem gondolta volna, hogy a mi menetelésünket így szakítják majd meg. Nagyon sajnálom, hogy nem tudtuk befejezni a bajnokságot, hiszen első helyről vártuk a rájátszást, ahol bármi megtörténhetett volna. Álmodtunk egy nagyot, s a lehető legjobb úton haladtunk, hogy álmainkat megvalósítsuk. mindenki egy célért küzdött. Nagyon jó csapatunk alakult ki, tudtunk egymásért küzdeni és tudtunk egymás sikerének örülni, s egy nagyon jó edzővel és szakmai stábbal, minden lehetőség adott volt, hogy mi örüljünk a bajnokság végén a legjobban. Sajnos ezt most elvették tőlünk. Nem tudjuk meg, hogy végül mit is tudtunk volna véghezvinni, így egy kis hiányérzetem van, egy kicsit csalódott vagyok, de ezt leszámítva nagyon büszke vagyok a csapatra, hogy mennyi mindent megtettünk azért, hogy mi a képzeletbeli dobogó legfelső fokán álljunk.

Tavaly elmondtad, hogy már csak egy évet vállalsz az élvonalban. Mióta tervezgeted a sportolói évek utáni életedet, és milyen terveid, céljaid vannak? 

Nem titok, hogy tudtam, hogy eljön az az idő mikor már nem tudok majd ennyire magas szinten játszani, így az élsporttal párhuzamosan figyeltem a tanulmányaimra is. Elvégeztem egy edzői tanfolyamot, így már az edzéseim és meccseim mellett, az Akadémián edzősködtem. Élvezem, hogy fiatal játékosoknak adhatom át tapasztalataimat. A röplabdát ennyi év után nem tudom teljesen elhagyni, így edzőként szeretnék majd tovább részt venni a röplabdás világban. Emellett a Kaposvári Egyetemen pénzügy és számvitel szakán végeztem, amivel remélem sikerül majd munkát találnom.

Összességében van-e hiányérzeted a röplabdás pályafutásoddal kapcsolatban? 

Összességében, nagyon büszke és boldog vagyok, hogy ilyen szép karriert sikerült befutnom. Egy kis hiányérzetem van azért, hogy nem lehettem többször válogatott játékos, és sajnos nem sikerült úgy lezárnom a pályafutásomat, ahogy elképzeltem (bajnoki éremmel a nyakamban, hatalmas ünnepléssel a meccs végén), de az elért eredmények, sikerek, tapasztalatok, és a kialakult barátságok kárpótolnak. Szép emlékekkel gondolok vissza az elmúlt közel 25 évre!