A francia bajnok Pallag Ágnes is csatlakozott a válogatott kerethez

Már az első évben bajnok lett új klubjával Pallag Ágnes, aki tavaly Párizsból a filmfesztiváljairól és a fényűző tengerparti szállodáiról híres francia városba, Cannes-ba költözött. A Cannes Racing Club 26 éves ütőjátékosának álma, miszerint új klubjával bajnok legyen, és olasz edzőtől lesse el a röplabdázás csínját-bínját, hamar beteljesült.

Rendkívül izgalmasan alakult Pallag Ágnes eddigi játékos-pályafutása. Már 18 évesen bemutatkozott a felnőttválogatottban, majd ezt követően példátlanul fiatalon, 20 évesen a Békéscsaba együtteséből szerződött külföldre. 22 évesen átélhette, milyen érzés Európa-bajnokságon szerepelni, tagja volt Jan De Brandt válogatottjának, amely a 2015-ös kontinenstornán továbbjutott csoportjából. Hat éve játszik Magyarországtól távol, azóta országról országra, városról városra költözik: játszott már Finnországban, Belgiumban és Franciaországban is, utóbbiban három különböző klubban. Most úgy tűnik, megtalálta a helyét: bár még csak egy szezont töltött a francia élvonalbeli rekordbajnok Cannes Racing Club együttesénél, klubjával máris bajnoki címet ünnepelhetett.

Ági kedden csatlakozott a kerethez, amely Nyíregyházán készül a szombati, Franciaország elleni Európa-liga nyitányra.

− Jobb csapatba nem is igazolhattál volna, mint a Cannes …

− Aki jártas a röplabdában, az tudja, hogy a Cannes egy nagy múltú klub, amely mindig nagy célokat tűz ki maga elé. Amikor idekerültem, tisztában voltam azzal, hogy a tavaly elvesztett bajnoki címet a klub az idén vissza akarja szerezni. Láttam, hogy milyen jó csapatba kerültem, így reálisnak tűnt ez a célkitűzés. Végül megnyertük a bajnokságot.

Mennyi játéklehetőséghez jutottál?

− Az idény elején, amikor odakerültem, még nem voltam százszázalékos állapotban, így az alapozást is lassabban kezdtem el, de a bajnoki rajtra már teljesen felépültem. Az idény eleji mérkőzéseken szerintem jól játszottam, és az edzéseken is mindent beleadtam, ezért több játéklehetőségben reménykedtem. Januárban sokan lesérültek, így rám került a sor, hogy bizonyítsak, az edző be is dobott a mélyvízbe. Ennek az lett az ára, hogy én is újra megsérültem. Amikor rendbe jöttem, már nem kaptam annyi játékidőt, mint korábban. Őszintén szólva, nem tudom miért, de az biztos, hogy nem rajtam múlt, hiszen amikor pályára léphettem, mindent beleadtam. Mivel profi játékosnak tartom magam, aki minden körülmények között játszani akar, nehéz volt elfogadnom, hogy nem játszhatok eleget. Ugyanakkor jól ment a csapatnak, és az edző valószínűleg ezért nem akart változtatni a csapaton.

Amikor tavaly Cannes-ba kerültél, a csapat második helyen végzett az előző idényben. Az idén azonban meglett a bajnoki cím, ez minek tudható be szerinted?

− A klub rendkívül jó játékosállománnyal rendelkezik, amelyben nemzetközileg kiemelkedő tudású játékosok szerepelnek. Jó a csapategység, és mindig akad egy játékos, aki a hátára tudja venni a csapatot. A szakmai stáb kitűnő felkészítő munkájának köszönhetően a játékosok fizikai állapota is kiemelkedő. A legtöbb mérkőzésen nagyon jó formában játszottunk, ráadásul a nyitásfogadásban is kiemelkedtünk a többi csapat közül.

Már három idényt töltöttél el a francia első osztályban – neked ennyire bejön ez a bajnokság?

− Nekem igen. Nagyon jól érzem magam Franciaországban, szeretem a nyelvet, az embereket, és az ottani életet. Elmondás alapján nagyon hasonlít a német bajnoksághoz, bár még nem játszottam ott, valahogy ez a benyomásom.

Sikerült megbarátkozni a francia konyhával is?

− Nem igazán. A bort és a sajtot sem szeretem. Nem jönnek be a tengeriherkenytűk sem, persze egy croissant-t mindig szívesen megeszek. Ha választani lehet, akkor inkább az olasz konyhára és a tésztafélékre szavazok, de a hamburgert sem vetem meg…

 Franciaországban eddig három helyen játszottál, miben különböztek ezek a klubok egymástól?

− Itt Cannes-ban a legprofibbak a körülmények. Van saját erőnléti edzőnk, statisztikusunk, fizioterapeutánk, sőt, saját csarnokban játszhatunk. A klub igyekszik minden igényt kielégítő körülményt megteremteni ahhoz, hogy a legjobban eredményt érjük el.

A csapat vezetőedzője Riccardo Marchesi adott némi ízelítőt az olasz röplabdaiskolából?

− Valamennyit igen. Nagy hangsúlyt helyez a technikára, és mindig be akarja bizonyítani, hogy ő mennyire más, mint egy belga vagy egy bolgár edző. Ezen kívül szereti a humort, és közvetlen a játékosaival szemben.

Kedden csatlakoztál a válogatott kerethez, mik voltak az első benyomásaid?

− Bár most még sokan vagyunk, ami miatt nem olyan komfortosak az edzések, nagyon kellemes benyomások értek. Mindenki motiváltnak tűnik, és igyekszik betartani Jan de Brandt utasításait. Izgatottan várom a közös munkát és az előttünk álló feladatokat.

Szombaton Európa-liga meccset játszotok a franciák ellen – milyen plusz motivációt jelent ez neked?

− Meg akarom ellenük mutatni, hogy mire vagyok képes, még akkor is, ha jól ismernek és tisztában vannak a játéktudásommal. Szerintem az teljesen természetes, hogy ilyenkor az ember valami extrateljesítményt szeretne nyújtani.

Amikor Cannes-ba szerződtél, volt két kívánságod: közelebbről szeretted volna megismerni az olasz röplabdaiskolát, és már az első idényben eredményes akartál lenni. Az Eb előtt is van valami kívánságod?  

− Azt szeretném, ha a csapat meg tudná ismételni a 2015-ös teljesítményét, és továbbjutna a csoportkörből. Ezt most nem lesz könnyű teljesíteni, mert nehezebb csoportba kerültünk, mint négy éve, de minden elképzelhető. Hazai közönség előtt jó játékkal kell előrukkolni, és majd meglátjuk, hogy ez mire lesz elég. Előtte azonban egy másik fontos erőpróba, az Európa-liga következik. Ha ott jól szerepelünk, optimisták lehetünk az Eb-vel kapcsolatban is.

 Márványkövi Ferenc